Rágcsálók által terjesztett betegségekről - IRTOJO.HU (rovarirtás, rágcsálóirtás, egérirtás, patkányirtás, csótányirtás, ágyi polokairtás, hangyairtás, darázsirtás)

06 (30) 996-0071
Professzionális kártevőirtás, rovar- és rágcsálóirtás, fertőtlenítés
integrated pest management, pest control
Cím: 1173 Budapest, Pesti út 168. / E-mail: info@irtojo.hu
Tartalomhoz ugrás

Rágcsálók által terjesztett betegségekről

GYIK
A rágcsálók között különféle kórokozók (pl. vírus, baktérium, spirocheta, rickettsia, fonalféreg stb.) által előidézett betegségek és járványok fordulnak elő, amelyek a gazdaszervezetnek (rezervoárnak) minősülő rágcsálók révén más állatra és gyakran az emberre is átterjedhetnek (zoonózisok). A szeméten, hulladékon, csatornában, vagy más szennyezett helyen mászkáló rágcsálók a testükre tapadt kórokozókat az élelmiszerekre is átvihetik, így a különféle mikroorganizmusok mechanikus terjesztésében szerepet játszhatnak. A rágcsálók által terjesztett legfontosabb, Magyarországon is előforduló fertőző betegségek a következők.

Patkányok

Az igazoltan patkányok által terjesztett, betegségek közül a pestis, leptospirosis, trichinellosis, a rágcsáló kiütéses tífusz, patkányharapási láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb.

(1) Pestis (dögvész)
A Yersinia pestis baktérium által előidézett betegség a patkányon élősködő bolhák (bármely embervért szívó faj, leggyakrabban a trópusi patkánybolha, Xenopsylla cheopis, de a nálunk honos, mérsékeltövi patkánybolha, sőt az emberbolha) közvetítésével terjed. A kórokozó a bolha csípésekor kerül a szervezetbe. A betegség 2-6 na-pos lappangási idő után hirtelen magas lázzal, zavartsággal, deliriumig fokozódó nyugtalansággal kezdődik, a kórokozó a nyirokutakon haladva eléri a behatolási kapuhoz közeli, regionális nyirokcsomót és ott elhalást okoz, amelyet vérzéses, gyulladásos ödéma vesz körül, ún. bubópestis fejlődik ki. Az így kialakult bubóból a folyamat tovább terjed. A megbetegedések egy részénél másodlagos tüdőpestis fejlődhet ki. A tüdőpestis epidemiológiai jelentősége az, hogy a beteg már cseppfertőzéssel is terjeszti a kórokozót, így a környezetében levő személyeknél (helyi elváltozások nélkül!) elsődleges tüdőpestis alakul ki. A betegség felismerése típusos esetekben vagy járványban nem okoz nehézséget, de sporadikus, vagy atípusos formában jelentkezve a kórisme felállítása nem könnyű. A betegség antibiotikum időben megkezdett alkalmazásával gyógyítható, egyébként az életben maradás esélyei csökkennek. Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget a Fővárosi Szent László Kór-házban kell elhelyezni. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat elvégzése kötelező. Szigorított folyamatos- és zárófertőtlenítés kötelező. A beteggel érintkezett személyeket 7 napra szigorított járványügyi megfigyelés (zárlat) alá kell helyezni és kemoprofilaxisban kell részesíteni. Betegség előfordulása esetén a tovább terjedés megelőzésében a kemoprofilaxis az elsődleges. Az aktív immunizálás korlátozott jelentőségű, mivel a vakcina védőhatása bizonytalan és csak kb. fél éves védettséget biztosít. Az általános megelőzésben a patkányok és a bolhák irtásának (a nemzetközi egészségügyi egyezmények előírásainak megfelelően elsősorban a nemzetközi forgalomban közlekedő vízi-, légi- és szárazföldi járműveken) kiemelt jelentősége van. A pestis kórokozója a fertőzött bolhák közvetítésével a patkányokat is megbetegíti, amelyek között a betegség igen gyorsan, járványos formában terjed. A beteg patkány rejtekhelyéről többnyire előjön, mivel már nem fél az embertől. A pestisben elpusztult patkányokról eltávozó, a kórokozót tartalmazó bolhák (amelyek általában 4-6 nap alatt szintén elpusztulnak) más patkányra, vagy az emberre felkapaszkodva, vérszívásukkal terjesztik a kórt. A házi patkány szerepe a megbetegedésben azért jelentősebb, mivel szorosabb közelségben él az emberrel, és több bolha is élősködik rajta, mint a vándorpatkányon. A betegség hazánkban különösen a XIV. században pusztított, az utolsó megbetegedést 1828-ban észlelték.

(2) Leptospirosis (iszapláz)
A kórokozók (a Leptospira interrogans fajok különféle szerotípusai és az ember számára különösen veszélyes Leptospira icterohaemorrhagiae) kivétel nélkül a bőr apró sérülésein át hatolnak az emberi szervezetbe. A betegség általában 9-10 napos lappangási idő után, leptospirémia ré-vén, enyhébb formában lázat, fejfájást, végtagfájdalmat, majd néhány nap múlva meningeális és vesetüneteket okoz. Súlyos, rosszindulatú formájában (Leptospirosis maligna, Weil-féle betegség), gyakran halálos kimenetű máj- és vesekárosodást, sárgaságot és vérzéseket idéz elő. Időben kezdett antibiotikummal gyógyítható. Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat elvégzése kötelező. A megbetegedés terjesztésében és fennmaradásában a patkányoknak kiemelt jelentősége van, amelyek – anélkül, hogy megbetegednének! – a kórokozók természetes gazdái és fenntartói. Az ember a patkányok vizeletével való közvetlen érintkezéssel, vagy valamilyen közvetítő anyaggal (víz, nedves föld, iszap), többnyire fürdés alkalmával fertőződik, illetve fertőzött helyen (csatornában, kikötőben, bányában, rizsföldeken) dolgozva van kitéve a fertőzés veszélyének. A megelőzésben a rágcsálók elleni védekezés különösen fontos.

(3) Trichinellosis (fonalóckór)
Különféle fonalférgek, nematodák (elsősorban az izomtrichinella, Trichinella spiralis) által előidézett betegség. Általában 7-10 napos lappangási idő után az elfogyasztott, fertőzött húsból az emésztőnedvek hatására a lárvák a tokjukból kiszabadulnak, majd nemi érésük után a megtermékenyített nőstény a bélfalba fúrja be magát. Itt egy héten belül 1 500-2 000 eleven lárva születik, ezek a véráramba kerülve az egész szervezetet elárasztják, végül a harántcsíkolt izomzatba hatolnak be. Kezdetben enterális tünetek jelentkeznek, majd magas láz mellett izom- és izületi fájdalom lép fel, a légző- és a rekeszizom érintettsége miatt pedig felületes légzés alakul ki. Toxikus idegrendszeri tünetek és a myocardium károsodása is észlelhető. A klinikai tünetek kialakulása és a beteg kilátásai a szervezetbe kerülő férgek számától függ. A betegség jól gyógyítható. A diagnózis korai felállítását a kórelőzmény alapos feltárása, esetleg a féreg lárváinak a fogyasztott húsból történő kimutatása elősegíti. Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat elvégzése kötelező. A fertőzés forrása a kórokozóval fertőzött sertés és vaddisznó, amelyekből a fonalféreg a fertőzött hús vagy húsárú nyersen, vagy elégtelenül főzött-sütött állapotban való fogyasztáskor jut az emberi szervezetbe. A betegség terjesztésében és fennmaradásában a patkányok kiemelt jelentőségűek. A szemétbe kerülő, fertőzött (trichinellás) hústól a patkányok fertőződnek, közöttük a betegség elsősorban úgy terjed, hogy a patkányok egymást és elhullott társaikat gyakran szétmarcangolják, felfalják. A sertések és vaddisznók pedig a fertőzött patkány, vagy ürülékének elfogyasztása révén fertőződnek. A megelőzésben az állategészségügyi intézkedéseken és a fogyasztók tájékoztatásán kívül a rágcsálóirtásnak és az irtáskor elhullott patkányok összegyűjtésének van jelentősége.

(4) Murin tífusz (rágcsáló kiütéses tífusz)
A különféle rickettsiák (elsősorban a R.typhi) által előidézett, világszerte előforduló megbetegedés. Lefolyása tulajdonképpen egy igen enyhe, a ruhatetű által terjesztett ki-ütéses tífuszhoz hasonlít, fejfájással, lázzal kezdődik, majd 5-6 nap múlva jelennek meg a kb. 2 hétig tartó kiütések. A betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható. A kórokozó forrása a patkány, amelyről a fertőzés a bolha (leggyakrabban a trópusi patkánybolha, Xenopsylla cheopis) ürülékével a patkányok között kis bőrsebzéseken keresztül terjed. A levegőben keringő, vagy bolhacsípéskor a bőrre kerülő bolhaürülék közvetítésével kizárólag bőrsebzéseken keresztül, a viszketést enyhítő „bevakarással” az ember is fertőződhet. A betegség elsősorban a melegégövi országok tengerpartjain fordul elő, ahol a patkányok nagyobb számban tartózkodnak.

(5) Patkányharapási láz
Közismert, hogy a patkányok az ember (különösen a védtelen csecsemők és a 12 éven aluli gyermekek) végtagjait gyakran megharapják. A harapás alkalmával a sebbe különféle, a patkány nyálmirigyében élő kórokozók (Spirillum minus, Streptobacillus moniliformis) kerülhetnek, amelyek kb. 10 napos lappangási idő után (a sebzés begyógyulását követően) az influenzához hasonló lázas megbetegedést idézhetnek elő. Mivel a sebzésen keresztül a tetanusz kórokozója (Clostridium tetani) is a szervezetbe kerülhet, ezért patkányharapás esetén minden esetben orvoshoz kell fordulni. Hazánkban a betegség elsősorban azon településeken élőket veszélyezteti, ahol igen rossz higiénés viszonyok uralkodnak és a rágcsálók jelentős mértékben elszaporodtak.

(6) Vírusos hemorrhágiás láz
A számos rágcsálófaj által terjesztett, vérzéses (hemorrhágiás) láz szindrómát hazánkban a hantavírusok idézik elő. A betegség súlyos formájában a kis erek sérülnek, a bőrön, a szájban és a végbélben, illetve a szervezeten belül a mellhártyán, a szívburokban, a has-üregben és egyes belső szervekben (májban, szívben, vesében, lépben, tüdőben) elháríthatatlan vérszivárgások lépnek fel, amelyek halálos kimenetelűek lehetnek. A betegség leggyakoribb formája hazánkban a veseszindrómával járó hemorrhágiás láz. A vírus a rágcsálók váladékának belégzésével jut a szervezetbe. A világszerte előforduló hantavírusok rezervoárjai Európában elsősorban a különféle mezei és erdei kisrágcsálók, ritkábban a vándorpatkány. Szórványos megbetegedés a szabadban való alvás, hadgyakorlat, rekreációs tevékenység során fordulhat elő. A megbetegedések tavaszi és nyári halmozódása a mezőgazdasági munkák során a szabadföldi rágcsálókkal való közvetlen vagy közvetett érintkezésre vezethető vissza. Zárt térben a fertőzött silóban, garázsban történhet fertőzés.

(7) Egyéb betegségek
A nyúlpestis (tularémia), a lépfene (anthrax), a takonykór (malleus), a veszettség (lyssa) és a brucellosis vándorpatkányok útján az emberre is átterjedhet. Életmódjukból adódóan – jelentős mérvű elszaporodásuk esetén – a különféle enterális betegségek (salmonellosis, hastífusz, paratífusz, vérhas) kórokozóinak terjesztésében is szerepet játszanak. Egyes állatjárványok (pl. sertésorbánc, Aujeszki-féle betegség, baromfi-pestis, száj- és körömfájás stb.) kialakulásában is jelentőségük lehet.

Egerek

Az egerek által terjesztett betegségek közül a fertőző agyhártya-gyulladás és a salmonellosis a legfontosabb.

(1) Fertőző agyhártyagyulladás (Lymphocytiás choriomeningitis)
A betegséget előidéző LCM vírus a bőrön, a tápcsatornán és a légutakon keresztül az emberi szervezetbe bejutva, az agyburkok vérbőségét és beszűrődését okozva savós agyhártyagyulladást (meningitis serosa) idéz elő. A meningeális izgalmi tünetek (fejfájás, szédülés, tarkómerevség) a második lázas fázisban alakulnak ki, de az esetek többségében 1-3 hét alatt megszűnnek, és az igen jóindulatú fertőzés csaknem maradvány nélkül gyógyul. A kóreredetre csak a járványügyi anamnézisből lehet következtetni. Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat elvégzése kötelező. A beteg váladékait és az azokkal fertőzött anyagokat folyamatosan fertőtleníteni kell. A kórokozó természetes forrása az egér. A fertőzött egér ürüléke, orrváladéka, vagy nyála útján terjeszti a kórokozót, ami a vírussal szennyezett élelmiszeren, esetleg vízen keresztül, vagy az egér érintésével (igen ritkán) jut az ember szervezetébe. Az élelmiszer-előállító és –feldolgozó helyek egérmentességének bizto-sítása a megelőzés egyik fontos lehetősége.

(2) Salmonellosis
Az egerekben különféle Salmonella fajok (pl. S. Typhimurium, S. Enteritidis) szaporodnak el. A fertőzött egér ürülékével, orrváladékával, vagy nyálával szennyezett (nem hőkezelt) élelmiszer elfogyasztásakor érheti az embert fertőzés.

(3) Egyéb betegségek
Egyes enterális betegségek (pl. paratífusz), illetve a nyúlpestis (tularémia) és a takonykór (malleus), egyes állatjárványok pl. sertésorbánc, baromfipestis.
Telefon: 06 (30) 996-0071 E-mail: info@irtojo.hu Cím: 1173 Budapest, Pesti út 168.
Vissza a tartalomhoz